2017. szeptember 23., szombat

Új pénz

Szeptembert 14.-én vezették be az új tíz fontos bankjegyet. Nagyjából pont egy évre rá, hogy az öt fontosokat bevezették. Az új bankjegyek már nem papírból készülnek, hanem műanyagból ezáltal sokkal tartósabbak és pl. kimoshatóak. :) Még mindig furának érzem a tapintásukat. Nem pénzre asszociál az ember ahogy fogdossa.:) Az öt fontosnál nagy volt a méret csökkenés a régihez képest, a tízesnél már nem nem annyira. De ahogy a fiam mondja a játékpénz effekt az megvan.
 Egy érdekes újítás, gondolom hamisítás ellen is jó az átlátszó rész. Át lehet kukucskálni rajta.


2017. szeptember 17., vasárnap

2017. szeptember 16., szombat

Zalaszentgrót

Zalaszentgrót gyerekkoromban mindig egy sokat emlegetett rejtélyes, izgalmas hely volt. A nagymamám szülőfaluja. Ahová ő évente visszajárt, de amit én soha nem láttam. Sokszor kértem vigyen engem is magával, de sose teljesült a kérésem, mondván túl messze van és hosszú az út busszal, meg őt is szívességből szállásolja el egy régi ismerős, stb. Később felnőttként mikor férjemmel lett autónk újból felmerült, hogy látogassunk el oda. Mamus akkoriban már nem járt vissza, így azt hittem örülni fog ha elmennék együtt kényelmesen autóval. De nem. Nem akarta. Nem tudom mi volt a valódi ok amiért nem akarta hogy lássam, de így alakult. Sose láttam. Viszont az internetnek köszönhetően ma már elég jól szét lehet nézni így a távolból is. Igaz ma már biztos hogy nem olyan mint amilyen a nagymamám idejében volt. Ő mindig faluként emlegette holott jó ideje már város (1830-tól mezőváros) bár a Wikipédia szerint még mindig csak kb. 6500 lakója van. Jellegzetes látnivalói az 1787-ben épült Batthyány-kastély ami az államosítás előtt utoljára a Károlyi grófék birtokában volt, az ő földjeiken dolgoztak Mamus szülei, de még ő is gyerekként.
A kőhíd a kastélytól nem messze az 1800-as évek közepén épült.
A Kiskastély a nagy kastélytól keletre található. Egykor intézői lak volt, napjainkban lakások mellett a város helytörténeti gyűjteményének is otthont ad.
 Az 1753-58 között a Batthyány család által építettet Szent Imre-templom.
Végül érdemes megemlíteni a 2001-ben megnyitott Szent Gróth Termálfürdő és Szabadidőközpontot is ami a maga 8 medencéjével (4 benti és 4 kinti) szerintem remek lehet.
Ha valaki szeretne jobban körülnézni a város honlapján igazán jó 3D-s túra található.


2017. szeptember 15., péntek

2017. szeptember 11., hétfő

Autók

Utoljára hat éve írtam rendesen az autó témáról itt. Aminek utólag külön örülök, mert kiderült fotózkodás terén mostohán bántam négykerekű társainkkal. Alig-alig van fellehető kép. A most lecserélt autónkról pedig szégyen-gyalázat egy sem készült. Egy említés volt csak róla, hogy megvettük és megsétáltattuk, de ennyi pedig a "kékség" volt az első igazi emberszabású autónk. Nagy, kényelmes, automata, rengeteg extrával, mondhatni luxuskategóriás az előzőekhez képest. Több mint három évig volt meg és most a netről kell hasonmás fotókat kutatnom, mert egy képünk sincs róla. Szóval itt és most végigmegyek gyorsan a mi kis autó történelmünkön. 12 év, 6 autó. Íme:

Az első járgányunkat a kiékezésünk kb. 3. napján vettük. Egy veterán Nissan Suny volt ami már a megvételekor is öreg volt, de mi szerettük. Róla sincs kép. De ilyen volt:

 
Aztán jött az első ford, a kis foltos szalamandra.

Őt követte egy ugyanilyen típusú de kisebb utasterű testvére. Nem szerettük.
Amit követett a francia "kiskrumpli". Őt nagyon szerettük. De mikor rendszerré vált, hogy nem vizsgázik le, akkor megváltunk tőle.
A nagy kékségről csak hasonmás képeim vannak. Így képről gondolná bárki hogy több mint két tonnás a járgány? Pedig annyi. Sajnos a végén már csak vakrepülésben lehetett vele közlekedni, mert a műszerfala nem volt hajlandó semmit mutatni, se sebességet, se benzintank állást, semmit. Mondjuk ettől függetlenül pöpecül ment, de hosszú távon ez nem egészséges. Főleg ha heti szinten hordja az ember szerelőhöz, mégse gyógyul.
Így került hozzánk végül ez az ezüstszürke szépség. Még az ismerkedés stádiumában járunk. De minden tekintetben nagyobb az elődjénél, ez okoz némi problémát a parkolásnál.
Ennyi lett volna a lista négykerekű társainkról. Fontos részei az életünknek, mert vidéken nehéz, néha lehetetlen nélkülük élni. Szilvi csak a munkába járással beletesz 1000 mérföldet.

2017. szeptember 6., szerda

Útlevél-London-bámészkodunk...

Fiamnak meg kellet újítani az útlevelét, mert lejár. Viszont most végre kérhet 10 éves érvényességűt is, szóval három hónapja lefoglaltam az időpontot és ma végül nekivágtunk kettecskén a városnak. Ez volt az első eset, hogy elégedett voltam az ügyintézéssel, a magyar követség ugyanis rendszerint hozza a szokásos formát. Kivéve most. Egy fiatal és nagyon kedves, türelmes ügyintézőt fogtunk ki, aki szépen végigkalauzolta a gyereket az első önálló útlevél kérelmén. Nem problémázott azon, hogy lassan ír és olvas a delikvens. :) Nincs ugye ráírva az ember gyerekére, hogy magyar ugyan, de a húsz évéből összesen ötöt töltött Magyarországon azt is két részletben és nagyrészt babakorában. Végül is beszél-ír-olvas magyarul. Max. az utóbbi kettőt kicsit lassabban. Gondoltam én. Aztán mikor kijöttünk akkor mondta Márk, hogy igazából alig értette a hölgy beszédét, mert számára túl gyorsan beszélt. Végtére is csak minket a szüleit hall magyarul beszélni, mást nem nagyon, így persze fura neki, ha egy idegennel kell olyan fontos kérdésekről tárgyalni mint, hogy mi az anyukája leánykori neve. :)) Mindenesetre ezen is túlesett. Utána pedig bámészkodtunk kicsit. Ha már King's Cross végre megnéztem azt az ominózus 9 és 3/4 vágányt. Vagyis ami látható belőle ugye. 
Nem, nem fotózkodtam vele, ennyire nem vagyok rajongó, hogy egy órát álljak sorba azért, hogy egy befalazott csomaghordó kocsi fogantyúját markolásszam. Sajnálom. :)) Jó nekem így oldalról is egy fénykép. Aztán benéztünk a mellette található "varázsboltba" is. Az árakat a turistákra szabták, meg a nálam jóval fanatikusabb rajongókra, szóval én itt is csak nézelődtem inkább.
  Aztán még tettünk egy gyors kört a pályaudvar környékén, mielőtt végleg eluralkodott rajtam a hazafuthatnék. London egy igazi energiavámpír a számomra, kb. fél óra alatt totál kipurcant. :)

 

2017. szeptember 2., szombat

Hamburger házilag

Nyár van/volt a BBQ szezon ideje, s mint ilyen ennek szerves része a hamburger is. Egy ideje már foglalkoztatott, hogy miként lehetne ebből is jobb minőséghez jutni. A fagyasztott verziókat már régóta nem szeretem, a hentespultból úgymond frissen kaphatókat ettük jó ideig, mikor arra jutottam ideje megpróbálnom itthon elkészíteni. Vettem gyorsan egy hamburgernyomó kütyüt az ebay-on.

Kerestem recepteket, van a neten belőlük kismillió verzió. Végül szokás szerint összehoztam a saját verziómat. Mindjárt az első alkalommal kiderült számomra, hogy a bolti verzió legyen bármilyen friss és legyen rá bármi is írva akkor sem csak marhahúsból van. Ezt már az első falat után megmondtam. Hibába volt jól átsütve gumiszerű és tömény marha ízű volt. Egyáltalán nem az az íz amit vártunk. Kell bele más hús is.  Innen már csak egy lépés volt a számunkra megfelelő verzió. Tehát: 1 kiló darált marhahús legalább 12% zsírtartalommal, de ha több az sem baj. Fél kiló darált sertéshús legalább 15-20% zsírtartalommal. 1 fej hagyma apróra vágva, 1 tojás, só, bors ízlés szerint. Ez lett hát az alaprecept. Ezt tetszés szerint lehet bővíteni fűszerekkel, pl. chili, vagy szószokkal mint worcestershire szósz. De a hambinyomó segítségével lehet töltött hamburgert is csinálni. Nekünk a sajttal töltött  a kedvencünk.
A fenti receptből nekem 8 darab igencsak emberes méretű hambi jön ki. A dupla burger felejtős, kivéve ha az ember Scooby-Doo. :)
Én benti elektromos grillen sütöm, de szerintem működik BBQ sütőben és serpenyőben is,
 Végül ízlés szerinti körítéssel.


2017. augusztus 21., hétfő

Boldogság...

A blogon kotlászva a piszkozatok között találtam ezt az irományt, több mint egy éve írtam, de valamiért sose került ki.

A neten kóricálva botlottam D. Tóth Kriszta írásába a boldogságról. Rájöttem lehet nekem is érdemes lenne listát írnom azokról az apró kicsi dolgokról amik boldoggá tesznek. Csak úgy emlékeztetőül - nem azért mert nem találom meg őket a mindennapokban. Megtalálom, én mindig megtaláltam. Annak ellenére is hogy az agyam egy ideje troll üzemmódba van kapcsolva ha írnék rendszeresen (mint ahogy nem teszem) akkor sokszor negatív és erőteljes kritikákat tudnék írni a legtöbb szemem elé kerülő dologról. Szóval a lista, az én listám:

Az eső illata, meg hallgatni ahogy zuhog.
A levágott fű illata, és a fűben való mászkálás mezítláb.
(régen volt olyan kedvencem is hogy "mező szag" és gyakran kértem a férjem menjünk mezőt szagolni tudjátok fű, föld, víz, lehullott levelek, fák, bokrok,  tiszta levegő illatának az a katyvasza ami orrba vág ha kiszállsz a kocsidból egy mező szélén).
A főlő húsleves illata (mert pl. enni már annyira nem szeretem, de az az illat...)
Ha már illat akkor a kedvenc parfümöm jelenleg az egy olyan illat mintha bele szagolnál  egy frissen kinyílt tearózsába.
A frissen húzott ágynemű illata.
Ha süt a nap. Igen itt a ködösben ez is külön örömre ad okot az embernek ha csak simán kisüt a nap.
Látni hogy kinyíltak a virágaim a "kertemben".
A fiam ölelgetése. Bár időközben felnőtt és bőven túlnőtt rajtam szóval a kölyökkutya effektus helyett inkább olyan mintha egy kisebb medvét ölelgetnék.
Tudok örülni például olyan dolgoknak mint egyik nap mikor is nyolcféle sajtot számoltam össze a hűtőben. Valakinek aki egyik előző életében egér lehetett ez maga a mennyország.
Mikor carbootyra megyünk. Nem érdekes ha nem veszek semmit, maga az ott történő bámészkodás is örömforrás.
Kirándulni menni is nagy kedvenc nálam. Na jó ez már nem annyira kicsi dolog.
És még sorolhatnám...
 




2017. augusztus 17., csütörtök

Együnk "vadállatot" - bacon jam

Nem csak gyümölcs lehet az a "vadállat" ugye? Másnak lehet annyira nem újdonság, de én kb. egy éve találkoztam először a bacon jam-el vagyis a szalonnából készült lekvárral. Érdekesen hangzik? Elsőre mindenképp. Csak forgattam az üveget mint a bűvös-kockát, hogy hát mi a csuda ez, végül hazahoztam, mert egy ilyen furaságot nekem muszáj kipróbálni. Érdekes íze van, érezni rajta a bacon jellegzetes aromáját keverve valami cukros-borsos-ecetes ízvilággal. Én simán megeszem magában mint csemegét, de pirítóssal vagy simán kenyérre kenve is ehető, de el tudom képzelni natúr szelet mellé szósznak is.
Van belőle kolbászos verzió is, az se lehet rossz.